Történetek
A megtért ember
Volt egyszer egy ember, aki sohasem hitt Istenben, sőt lopott.
Egy napon találkozott egy öregemberrel, aki kérte, hogy segítsen felállni de látszott, hogy, nagy kínok közt kéri ezt.
Az öregember fel szeretett volna állni.
Ám az ember elment mellette, anélkül, hogy bármi jelét adta volna, hogy hallotta az öregember szavait.
Az öregember viszont tudta, hogy hallotta a szavait a gonosz ember, ezért újra segítséget kért.
Ezt most már a gonosz ember sem hagyta szó nélkül. Elkezdett káromkodni és szitkozodni. De az öregember, csak nézte, és nézte.
Egyszercsak a gonosz ember csodálkozva hagyta abba a káromkodást. Megkérdezte az öregembertől, hogy miért
nem próbál meg védekezni, hisz a lelkét bántja. De az öregember nem szólt erre sem semmit.
Erre az ember ráripakodott. Ráparancsolt, hogy válaszoljon, de az öregember még most is csak ült bágyadt tekintettel.
S ekkor a gonosz ember szívét valami meleg áradat öntöte el. Értezte, hogy az, az öregember, nem egy egyszerű civil,
hanem egy különleges kiválasztott. Megnyílt a szeme, a gonosz embernek, és látta az Urat a fellegekben.
Ekkor térdre rogyott, és imádkozni kezdett. Ő maga sem tudta, hogyan tudja ezeket az imákat, hiszen soha a fejében
meg sem fordult, hogy imádkozzon. De most mégis ezt tette. És nagyon jó érzés volt. Amint végzett az imádkozással,
letérdel az öregember elé, és így szólt: - Köszönöm...Köszönöm!
De az öregember, most sem válaszolt. És ekkor megértette, hogy az ember néma és vak. Segített rajta, felállította,
és bevezette a legközelebbi fogadóba. Abban a pillanatban, ahogy az öregember lába elkérte a fogadó küszöbét,
megnyílt a szeme és a szája, és beszélni kezdett. Ezt mondta: - Én az Úr küldötte vagyok, és azért jöttem, hogy
legalább egy embert a jó útra térítsek!
Azzal az öregember mégegyszer hárafoldult, aztán bement a fogadóba.
Az immáron megtért ember pedig hazament, és egész életében, dicsőitette az Istent.